Egy délután története
Az "előzmény":
Panka kiskiráky kívánságainak egyike: mindenkit vigyenek ma haza ebéd után és így is történt. Ebéd után megjelent 4-5 anyuka felöltöztette az összes gyerkőcöt és elindultak velük "valahova".
Álltunk a kiürült folyóson és észrevettünk egy kiírást az üzenőtáblán: Indulás 1/4 2- kor.
Hova is? - néztünk egymásra értetlenül és ekkor kézbe kaptunk egy levelet:
"Kedves Ági, Kriszta, Zsuzsi, Ildi!
Köszönjük, hogy egy újabb tanévet adtatok magatokbó, tudásotokból, szeretetetekből gyermekeinknek! Hogy hálánkat méltóképpen kifejezzük, 7 nap és 7 éjjel kerestük, lestük az alkalmakat, hogy szóra bírjuk a manókat és tündéreket s megannyi parány vagy termetes, vizes, földi vagy magaslati szépségeket: segítsenek nekünk képekbe formálni köszöneteinket. Számos levélre, lehullott fakéregdarabra karcolt, harmatcseppbe bűvölt, tómélyből felbukkanó buborékba énekelt és szélbe mondott üzenet kibogarászása közben megértettük: nem lehet szavakká farigcsálni, amit érzünk, köszönünk..., ezért arra gondoltunk, hogy mi a Cinege szülőcsapat meghívunk Benneteket egy évvégi sétakörre Nagykovácsiba, melyet rejtvényekkel és meglepetésekkel fűszereztünk Nektek!
Még jó, hogy éppen ráértek, hisz Cinegéinket . Cinegéiteket az imént eresztettétek szélnek!
Hát szálljatok Ti is a szellő szárnyán (de leginkább szedjétek a lábaitokat) és irány a Hobby Bolt!
Jó utat, jó szórakozást!"
Nyakunkba kaptuk a lábunk és izgalommal telve léptünk be az ajtón, ahol újabb levél várt:
"Már vártunk Benneteket! Illetve vár Benneteket egy délutáni kreatív kihívás: selyem és festék.
Szép legyen ám!
Aztán nehogy itt ragadjatok! Ha elkészültetek fejtsétek meg, hogy mi vár még Rátok!"
És mi festettünk, színeztünk és a "rajzos, szinezős feladatlap" megoldása után már tudtuk, hogy a következő "áálomás" a könyvesbolt, ahol már el sem csodálkoztunk azon, hogy egy újabb levelet kaptunk:
"Kávé, tea, süti, könyv - most ez következik ... és indulás előtt a keresztrejtvényeket ajánlatos megfejteni!"
A keresztrejtvény megfejtése után már azt is tudtuk, hogy vár a Latin-kert és ott kézhez kaptuk az utolsó levelet:
Irány a Faluház
Itt várt aztán a legnagyobb meglepetés: a délben elvitt fiókáink, a szüleink, terített asztal minden "földi jóval", beszélgetés sok-sok nevetéssel, köszöntés énekszóval.
Befejezésül csak ennyi: köszönjük ezt a szépséges délutánt Mindenkinek, aki csak részt vett ebben a "csudijó" meglepetésben!