Tavaly:
Idén a szívárvány szineiben "pompázunk":
Hogy miért is? Ezt a levelet "kaptuk" Baleótól a legkisebbik manó gyerektől
Halihó, Cinegék!
Hogy vagytok? Hogy telik a nyaratok? Remélem már mindenki annyi fagyit evett, amennyi csak belefért és ugye minden pocsolyába is beleugrottatok, amit csak találtatok? Nekem ez a kedvenc nyári szórakozásom, és hála az égnek idén elég sok a pocsolya. J
Jaj, elfelejtettem bemutatkozni. Baleno vagyok, A manócsalád legkisebb gyermeke. Szüleim, nagyszüleim rengeteget meséltek már rólatok. Tudom, hogy kedvelitek Csenő manó testvéreimet, pedig hallottam, hogy sokszor törtek már borsot az orrotok alá. Mesélték, hogy tavaly segítettek parázs unokabátyámnak is hazatalálni, és hogy rátok mindig lehet számítani, ha bajba kerülünk. Hát ezért is vettem a bátorságot ahhoz, hogy legkisebbként én is írjak Nektek. Ugyanis nagy bajban vagyok. De kezdem az elején.
Amikor megszülettem, és kinyitottam a szemem a világ legcsodálatosabb csúszdáját láttam meg először. Színes volt, 7 színben pompázott. Láttam benne vöröset, narancssárgát, sárgát, zöldet, világos, sötétkéket és lilát. Széles sávja az egész eget beterítette. Annyira megörültem a játéknak, hogy cumimat is nyomban elhajítva (azóta sem vettem többet a számba) ujjongva csúszdáztam rajta 7 napon át. Néha eltűnt, de pár nap múlva ismét visszatért. Én meg csak csúsztam és csúsztam. Később dédnagyanyám elmesélte, hogy ez az égi csoda legtöbbször eső után jön elő. Ezek után gondolhatjátok, hogy vártam, hogy végre a fenti esőcsapokat újra és újra megnyissák az égiek.
Ám most már hosszú hetek óta nem találom. Emiatt el is indultam az erdőbe, hogy megkeressem. Ezen a keresős utamon találkoztam egy pici tündérlánnyal, akinek elmeséltem bánatom. Ő ekkor úgy elkezdett sírni, hogy hirtelen egy hajót kellett készítenem ágakból és levelekből, hogy a könnyeiből fakadó patakba bele ne fulladjak. Amikor 7 nap és 7 éj sírás után elálltak a könnyei elmesélte, hogy bizony az égi csúszdát a gonosz boszorkány tekerte le az égből, mert megirigyelte a színeit. Azóta is egy ládába, összehajtogatva lapul, és várja, hogy valaki kimenekítse onnan. Kérdeztem tőle, hogy hogyan lehetne kiszabadítani. Ő azt mondta, hogy abban az esetben lesz újra az égen, ha varrnak, hajtogatnak, rajzolnak a boszinak csodálatos színes ruhákat, de legalább egy tucatnyit. Lehet az sapka, szoknya, cipő, blúz, kalap, bármi csak színes legyen. Utolsó határidőt is megadott. Augusztus 30-án, éjfélig szeretné ezeket a holmikat. Ha addig nem lesz ruhája, a csúszdánkat kezdi el szétvágni és abból varr magának egy kendőt, hogy mindig ő lehessen a világ legszínesebb boszorkánya.
Hát ezért fordulok hozzátok. Én szívesen kihúzok egy kötelet a Koronázó fátokhoz, ahova kicsipeszezhetitek a ruhákat, amit otthon készítetek. Bízom a segítségetekben.
Ölellek Titeket, Balenó, a legkisebb manó
Folyamatosan érkeztek is az otthon készített bosziruhák:
Aztán augusztus utolsó napján a koronázó fánknál (ahol a pünkösdi királyt is megszoktuk koronázni) ismét együtt volt a Cinegék apraja, nagyja és pillanatok alatt megtelt a ruhaszárító kötél az otthon készített szivárványos ruhákkal..
Mi történt még? Meg kellett keresni 7 x 10 (se több, se kevesebb színes követ a bokrok alján
A "Cinegék" újra egymásra találtak és innen is, onnan is csak azt lehetett hallani, hogy „de rég láttalak! Jössz velem fára mászni? Követ keresni? Manó házat építeni, focizni? Mi felnőttek meg csak álmélkodtunk, hogy egy-két hónap elteltével is milyen pillanatok alatt újra együtt a csapat. Felnőtt és gyerek egyaránt.
A délután „fénypontja”, mint mindig, most is az volt, amikor a majd 80 fős sereglet egy nagy kört alakítva „befogadta” az új fiókákat. Énekszóval csalogatva, kaput tartva, kör közepére állva elhangzott a kérés „Hej, vár vedd be!”
Mindenkinek mosolygós, szépséges, együttléteket kívánok az új tanévre (is)!
