Ismeritek Orosz Péter Diókönyvét? Ha nem, akkor itt megtalálhatjátok: http://dioskonyv.hu
Minden benne van, amit a dióról tudni érdemes. Ezeket a játékokat is itt találtam:
"Diótorony:
Ehhez a játékhoz szabad térre és sok dióra van szükség. A pályát úgy kell kijelölni, hogy a földre rajzolunk egy hatalmas T betűt. A T keresztvonala elég, ha egy lépés hosszú, szára azonban legyen legalább tízlépésnyi. A rövidebbik vonal az alapvonal, onnan céloznak a játékosok, a hosszabbikra pedig öt-hat diótornyot telepítünk egymástól legalább egy lépés távolságra. Egy diótorony négy dióból áll. A tornyot úgy kell felépíteni, hogy a hosszabbik vonalra háromszög alakban szorosan egymás mellé teszünk három diót, s a negyediket úgy rakjuk fölébük, hogy az az egymással érintkező diók mindegyikére támaszkodjék. Minden játékos kap öt diót, és felváltva dobnak célba a tornyocskákra. Miután mindenki dobott egyszer, újra kezdik a kört. Aki eltalált egy tornyot, s a torony diói szétgurultak, az fölveszi a négy, tornyot alkotó diót, valamint azt, amelyikkel eltalálta a többit. Ha nem talált, a saját diója is a földön marad. Az nyer, akinek az utolsó kör végén a legtöbb dió van a kezében.
Dió a lejtőn
A játékhoz nagyjából másfél méter hosszú deszkára és sok-sok dióra van szükség. A kb. kétarasznyi széles deszka két szélére jó, ha két vékony lécet erősítünk, mert így a leguruló diók nem tudnak a deszka oldalánál leesni, hanem úgy gurulnak, mintha egy vályú vagy sín irányítaná őket. Minden játékos kap öt diót, s ezeket megjelöli valamilyen módon, pl. filctollal. A deszka egyik végét fel kell támasztani valamire, de úgy, hogy a deszkáról leguruló dióknak elég szabad terük legyen, és ne ütközzenek bele semmibe.
A játékosok felváltva gurítanak. Úgy kell gurítani, hogy a diót leteszik a lejtő legmagasabb pontján, és elengedik. Nem szabad erősen meglökni a diót gurításkor! Célozni csak azzal lehet, hogy a deszka felső részén középre, jobbra vagy balra helyezzük a diót.
Miután az első játékos egy diót legurított, a következő jön sorra. Ő is egy diót gurít. Ha egy leguruló dió eltalál egy olyan diót, amely már a földön van, a szerencsés gurító mindkét diót fölveszi, akkor is, ha saját diójával ütközött. Ha a dió több diónak ment neki, a játékos mindegyiket felveheti. Minél több dió hever a pályán, annál gyakrabbak lesznek az ütközések.
Miután mindenki elgurította mind az öt dióját, a játékosok fölveszik azokat a diókat, amelyek a földön maradtak. A játék végén összeszámolják, hány dió van a kezükben a megmaradt és zsákmányolt diókkal együtt. Természetesen az nyer, aki a legtöbb zsákmány szerezte, s akitől a legkevesebbet sikerült elvenni.
Cél a gödör
A játékosok egy sima, homokos területen ásnak egy öklömnyi nyagyságú gödröt, és 5-6 lépésre tőle húznak egy vonalat. Mindegyik játékos kap öt-öt diót. A játékosok a vonal mögül dobnak célba a gödörre egymás után. Nemcsak dobni, gurítani is lehet a diókat. Célszerű akkora gödört kiásni, amibe valóban belefér öt dió. Az más kérdés, hogy minél több dió lapul már a gödörben, annál nehezebb egy újat begurítani. Miután az első játékos megszámolja, hány diója maradt a gödörben, öszeszedi dióit, és átadja a terepet a második játékosnak.
Ha már sorban mindegyikük befejezte a dobást, összeszámolják, kinek ért a legtöbb diója a célba. Csak azok a diók számítanak, amelyek benne maradtak a gödörben, amelyek kipattantak onnan, azok nem. Ha több játékos ért el azonos eredmény, döntőt játszanak köztük. A döntőket addig ismétlik, amíg egyértelműen ki nem derült, hogy ki a győztes.
Cél az edény vagy a faodu
A játék szabályai megegyeznek az előzőével, csak nem gödörbe, hanem egy edénybe kell beletalálni a diókkal. Legjobb az olyan edény (pl. régi cserépkancsó), amelynek a szája kicsit összeszűkül, így a célba ért diók nem pattannak ki belőle olyan könnyen, mint a gödörből. Ebben a játékban dobhatunk közelebbről is.
Ha faoduval játsszuk, a játék érdekesebb, de a játékhoz egy odvas fára is szükség van. Legalább olyanra, amelynek a gyökerei a talajon üreget fognak közre. Minden játékos 3-5 diót kap, és felváltva dobnak egy vonal mögül. A cél a faodu vagy a természetes mélyedés eltalálása. Aki nem találja el, nem kap pontot. Aki beletalál, két pontot kap. Az a legértékesebb, ha úgy esik a dió az oduba, üregbe, hogy annak széléről pattan be. Ezért három pont jár.
Cél a kör
A játék szabályai nagyjából megegyeznek az előző két célbadobóssal, azzal a különbséggel, hogy nem gödörbe vagy edénybe, hanem egy földre rajzolt körbe kell beletalálni.
A játékosok rajzolnak a földre egy kb. fél méter átmérőjű kört, s e körtől 5-6 lépésre húznak egy vonalat.
Minden játékosnak van öt-öt diója. A vonal mögött kell megállni, s onnan kell célba venni a földre rajzolt karikát. A játékosok ezúttal felváltva dobálnak, vagyis egyszerre mindegyikük csak egy diót dob el. Így aztán lehet, hogy valakinek a körbe talál a diója, de egy másik játékos kiüti onnan. A diókat gurítani is lehet, s a gurítás során még több diót lehet kiütni a körből. A viták elkerülése végett jó, ha diókat előre megjelölik, mert akkor pontosan lehet tudni, melyik kié.
Az nyer, akinek a legtöbb diója marad a játék végén a körben.
Diók a kosárban
Egy kisebb szakajtót vagy kosárkát rakjunk tele diókkal. A játék annál érdekesebb, minél több dióval játsszák. A játékosok üljék körbe a kosárkát, és kezdjenek el a diókat kivenni a kosárból. Egy játékos addig húzhat folyamatosan, amíg a többi golyó meg nem mozdul. Csak annak a golyónak szabad megmozdulni, amelyet éppen ki akarnak venni a kosárból. Vigyázzunk, ne lökjük meg a kosarat vagy az asztalt, amin a kosár áll. Mert akkor elromlik a játék.
A játék addig tart, amíg golyó van a kosárban, s az nyer, akinek a játék végére a legtöbb diót sikerült összegyűjtenie.
Rontom-bontom
Tizenhárom diót kell szorosan egymás mellé tenni, és egy vonal mögül egy tizennegyedik, festékpöttyel megjelölt dióval kell rádobni. Vagy gurítani. A játék célja az összerakott diók szétlökése. A játékos annyi pontot kap, ahány diót tud egy dobással kilökni, úgy, hogy a többi dióval ne érintkezzen. Minden dobás előtt a tizenhárom diót szorosan egymás mellé kell rendezni.
Pétanque dióval
A francia Riviérán, de máshol is ma is szívesen játszott golyódobálós játék őse. Egy vonal mögül először eldobnak egy diót. Minden játékos más színre festett dióval játszik. Az nyer, aki a dióját a jelöletlen dióhoz legközelebb tudja dobni. Közben más diója távolabb lökhető.
Kifelé a körből
A homokban a dió köré építünk egy kört. Kavicsból, de ha más nincs, akkor homokból. A cél a dió kipöckölése, egy mozdulattal.
Királyfi-királylány
Egy nagyobb kört kell rajzolni, amiből játék közben nem szabad kilépni. Egy játékos feldob egy diót, és egy másik játékos nevét mondja. A megszólított királyfi vagy királylány elkapja a diót, és elkap egy másik játékost. De legfeljebb csak hármat léphet. Ha nem kapott el senkit, ő marad a királyfi vagy királylány, és neki kell feldobni a diót. Az nyer, aki a legkevesebbszer dobja fel a diót.
Dió a csőben
Hosszabb csövön gurítják végig a diót, és a vállalkozó szellemű játékos kalapáccsal a kezében a cső végén várja. Csak egyszer üthet, amikor a dió a cső végén megjelenik." (Orosz Péter)
És, hogy neglegyen az egy tucat:
Dombon érik a dió
Játékszabály: Ebben a játékban mindenki körbe áll. Elkezdik énekelni a Dombon érik a dió nótát. Kezet fogva elkezdenek futni egy irányba. Ahogy elérik a szöveg "rajta vissza" részét, gyorsan irányt változtatnak, és vissza haladnak. A "csüccs" szóra pedig mindenki leguggol. Azok akik csak lábbal érintik a földet, nyertesek.
A Dombon érik a dió dalszövege:
Dombon érik a dió a dió,
Rajta vissza tessék kérem megbecsülni,
És a földre lecsücsülni - csücss!
Más változatban: Úgy is lehet játszani hogy kiesik az aki a földet érinti, és addig megy a játék amíg csak ketten maradnak.